Mese a nyelvi sokszínűségről

írta a Bing és Börcsök Erzsébet

prompt író és korrektor Börcsök Erzsébet,

kép prompt író Börcsök Erzsébet

Volt egyszer egy város, ahol az emberek sok különböző nyelvet beszéltek. 

Harmóniában éltek, tiszteletben tartották egymás kultúráját és hagyományait. Szerettek új nyelveket tanulni, és megosztani történeteiket és dalaikat szomszédaikkal.

Egy nap egy gonosz boszorkány jött a városba, és varázslatot vetett rá. 

A boszorkány kegyetlen és irigy lény, aki utálja látni más embereket boldognak és változatosnak. Sápadt és ráncos arca van, hosszú orrával és szemölcsével az állán. Fekete haja és sárga fogai vannak, fekete ruhát és hegyes kalapot visel. Seprűnyélen lovagol, és varázspálcát hord, amelyet varázslatok és átkok leadására használ. Sötét és komor kastélyban él, tövisekkel és denevérekkel körülvéve. Nincsenek barátai, csak ellenségei és áldozatai. Szereti gyűjteni azokat a könyveket és jeleket, amelyeken különböző nyelvek vannak, de soha nem olvassa el őket. Csak azért tartja meg őket, hogy megakadályozza másokat abban, hogy megtanulják és beszéljék őket. 

Van egy házi sárkánya is, aki őrzi a kastélyát, és tüzet lehel mindenkire, aki a közelébe kerül. 

És honnan jött a sárkány?

Olyan helyről jött, ahol sárkányok élnek, a folklór szerint a Sárkány kapuja, amely egy vízesés a kínai Sárga-folyón. A legenda szerint minden ponty, amely átugorhat a vízesésen, sárkánnyá válik. A Sárkánykapu a kitartás és a teljesítmény szimbóluma, és sokan arra törekszenek, hogy elérjék. A hely gyönyörű és fenséges, zúgó vízeséssel és szivárvány felett. A víz tiszta és csillogó, a sziklák simaak és fényesek. A hely is tele van élettel, halakkal, madarakkal, virágokkal és fákkal. A hely a természet csodája, és sokak számára inspirációs forrás.

A sárkány hűséges a boszorkányhoz, de nem elégedett vele. Titokban világot akar látni és új nyelveket tanulni, de fél a boszorkány haragjától.

Féltékeny volt az emberek boldogságára és sokszínűségére, és azt akarta, hogy mindannyian ugyanazt a nyelvet beszéljék. Úgy gondolta, hogy ez megkönnyíti az irányítást és a manipulációt. Ellopta az összes könyvet és táblát, amelyeken különböző nyelvek voltak, és elrejtette őket sötét kastélyában.

A város lakói másnap reggel arra ébredtek, hogy már nem értik egymást. Zavartnak és ijedtnek érezték magukat, vitatkozni és veszekedni kezdtek. Megfeledkeztek barátságukról és kíváncsiságukról, elszigetelődtek és dühösek lettek.

De volt egy csoport gyermek, akik nem adták fel a reményt. Emlékeztek a különböző nyelvek tanulásának és beszédének örömére, és úgy döntöttek, hogy megtörik a boszorkány varázslatát.

Összeszedtek néhány papírt, ragasztót, ollót és zsírkrétát, és kiosontak a városból. Követték a boszorkányvár nyomát, és útközben összegyűjtötték a könyveket és jeleket, amelyeket magával vitt. Találkoztak néhány barátságos állattal és növénnyel is, amelyek megtanították nekik néhány szót és kifejezést a nyelvükön.

Amikor elérték a kastélyt, látták, hogy egy vad sárkány őrzi. A sárkány üvöltött és tüzet lehelt rájuk, de a gyerekek nem féltek. Papírjukkal és ragasztójukkal egy nagy kollázst készítettek a városról, az összes megtanult nyelvvel és kultúrával. A kollázsra a béke és a barátság üzeneteit is írták, és néhány dalt különböző nyelveken énekeltek.

A sárkányt lenyűgözte a gyermekek kollázsa és bátorsága. Rájött, hogy a boszorkány tévedett, és hogy a sokszínűség gyönyörű és értékes dolog. Úgy döntött, hogy segít a gyerekeknek, és beengedi őket a kastélyba. 

Ő is csatlakozott hozzájuk az éneklésben, és megtanult néhány új nyelvet.

A boszorkány dühös volt, amikor meglátta a gyerekeket és a sárkányt a kastélyában. Megpróbálta megállítani őket, de a gyerekek túl okosak és bátrak voltak. Ollójukkal és zsírkrétáikkal vágták és színezték a boszorkány ruháit és haját, és nevetségessé tették. Arra is használták a nyelvüket, hogy összezavarják és kigúnyolják, és hogy elszégyellje magát. A boszorkányt annyira megalázták, hogy elmenekült a kastélyból, hogy soha többé ne lássák.

A gyerekek és a sárkány ezután visszatértek a városba, a kollázssal, a könyvekkel és a jelekkel, amelyeket megtaláltak. Megmutatták kollázsukat az embereknek, és megtanították nekik a tanult nyelveket. Az emberek örültek és hálásak voltak, és érezték, hogy barátságuk és kíváncsiságuk visszatér. A sárkányt is üdvözölték, mint új barátjukat, és meghívták, hogy éljen a városban.

A varázslat megtört, és a város visszaállt korábbi dicsőségébe. Az emberek ünnepelték sokszínűségüket és egységüket, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.